Második Atlantisz, Leandra Őméltósága tengerirózsa-dombi rezidenciája

Leandra hitetlenkedve meredt lányára és annak vőlegényére. Még hogy emberek? Lábakkal? És hogy azelőtt minden atlantiszi odafönt élt, és szintén ember volt, lábakkal? Szinte belefájdult a feje, annyira képtelenségnek tűnt az egész... és mégis igaz kell, hogy legyen! Elvégre az ő leánykája váltig állította, hogy amint a partra ért fenn északon, a halfarka lábakká változott. Ez a Spiro gyerek pedig még rá is tett egy lapáttal, amikor azt állította, hogy Azaész királlyal is ugyanez történt.

Kész őrület! Minden, amit évezredeken keresztül az atlantiszi iskolákban tanítottak, hazugság. Ráadásul még maguk a tanárok sem tudták, hogy az.

Leandra mindig is büszke volt családja értelmiségi voltára, és az a tény, hogy egész idáig az atlantiszi lét lényegét félreismerve élt, mélyen felkavarta. Képtelenség ezt ilyen hirtelen megemészteni. És ha nem lett volna elég egy napra, hogy felfogja és elfogadja: a sellők tulajdonképpen elvarázsolt emberek, még egy rakás tündér is megjelent, és ostromolni kezdte a várost. Ráadásul Meandra bejelentette, hogy férjhez megy, és a felszínre költözik.

Túl sok volt ez egy szegény anyának. Hiába akarta annyi éven át, hogy egyetlen gyermeke végre kirepüljön a családi fészekből, most az a tudat, hogy több ezer kilométer válassza el tőle, jeges kézként markolt a szívébe. Na nem mintha a lánya jövendőbelije nem lenne szimpatikus... Még a furcsa kalapja alatt is jóképűnek látszik, és minden kétséget kizáróan értelmiségi. De ember! Lábakkal! Ó, borzalom!

- És képzeld, anya, az esküvőnk a Szent Irén templomban lesz, abban, amelyikről Santorini a nevét kapta, bár őszintén szólva én nem tudom, mi az a templom, de Spiro majd megmutatja, és...

És Meandrából egyre csak dőlt a szó, dőlt a sok csacskaság, Leandra pedig percről percre távolabbinak érezte a gyermekét. Mintha már el is veszítette volna.

- Persze, téged is meghívunk az esküvőre, úgyhogy egy ideig neked is lábaid lesznek, de ha visszajössz, Azi majd biztos visszaváltoztat sellővé... azaz nem biztos, mert újabban nem is tud varázsolni, de... mi volt ez?

Ebben a pillanatban ugyanis hangos dörej rázta meg Atlantiszt.

- Szerintem felébredtek a tündérek - válaszolt Spiro. - Asszonyom - hajolt meg enyhén Leandra irányában -, köszönöm a szívélyes vendéglátást. Nekem most mennem kell, hogy irányítsam a kristályágyút.

- Jövök én is! - ajánlkozott Meandra, ám Spiro gyengéden visszanyomta a lányt a szivacskanapéra.

- Maradj, kedves. Itt egyelőre biztonságban vagy.

- De Spirooooo! - nyafogott Meandra.

- Kérlek - szorította meg a kezét a fiú, és Leandra a lánya hirtelen megjelenése óta most először érzett némi melegséget a szívében. Ez a fiú tényleg szereti az ő butácska kis Meandráját. Legalább ennyi öröme hadd legyen egy szegény anyának...