A beazonosíthatóság érdekében néhány sort megadtam a kiadott regényben szereplő szövegből is a kiszerkesztett rész elején és végén.

Lantos papa legyintett.

- De igen, fiacskám, bánom, viszont ha te nem küldöd a kommandós tündéreket Azaész után, akkor Elel talán visszatért volna közénk, és még azt is könnyebben viselném, ha a te karjaidban látnám, mint hogy azt se tudjam, merre jár, és él-e még egyáltalán! Egy kicsit is értelmes ember hagyta volna, hogy a barátnője kitombolja magát, hogy aztán lenyugodva, érettebben és bölcsebben térjen vissza hozzá!

A színészcsemete elgondolkodott.

- Ez most nagyon úgy hangzott, mintha tapasztalatból beszélne...

A fotóművész megrántotta a vállát.

- Nem saját tapasztalatból... de igen, láttam már ilyet.

Richárd felhúzta a szemöldökét, mintegy biztatva a férfit, hogy folytassa.

- A húgom, Anita... a te apáddal járt így.

- Az apámmal?

Lantos Aladár bólintott.

- Volt neki egy rendes, jóravaló barátja, osztálytársak voltak a Kunvölgyiben... De aztán az apád megkörnyékezte a húgomat, és... - Megrázta a fejét. - Anita majdnem belerokkant, amikor az a semmirekellő apád eldobta... A korábbi barátja viszont megvárta őt. Türelmesen és szeretettel várt. Ma is boldog házasok.

Richárd szeme összeszűkült.

- Gondolom, ezért helytelenítette a Lillával való kapcsolatomat a kezdetektől fogva. Mert azt hitte, olyan vagyok, mint az apám.

A férfi elhúzta a száját.

- Azt hittem, igen. De sajnos, mostanra rá kellett jönnöm, hogy te még rosszabb vagy. Apád egész életében csupán pár tucat emberen gázolt át a céljai elérése érdekében... Te viszont lehet, hogy egyetlen húzással egy egész civilizáció pusztulását okoztad. Gratulálok, fiacskám, büszke lehetsz magadra.

Richárd legszívesebben egy durva visszavágással felelt volna, de abban a pillanatban egyetlen durva visszavágás sem jutott az eszébe. Mintha minden kiszállt volna a fejéből a bűntudatot kivéve. Átkozott Azaész! Ha ő nem lenne, neki, Richárdnak most nem lenne lelkiismeret-furdalása! Nyavalyás, szemétláda Azaész! Hogy gyűlölte ebben a pillanatban… még jobban, mint amikor azon kapta, hogy a sellő Lilla elcsábításán mesterkedik... Igenis, megérdemli az a rohadék, hogy a tündérek elkapják és kivégezzék... csak Elelnek ne essen bántódása…! Mit bánta Richárd az atlantiszi nép pusztulását, mit bánta ő azt, hogy Aengust is elkapták és talán saját rokonai végzik ki… egyedül csak Elel érdekelte. Az a lány az övé, és meg is tartja, ha addig él is!

- Ha Elel túléli, elveszem őt feleségül - szólalt meg végül.