Írország, az N6-os autóút

- Balra, balra rántsd a kormányt! - sikította Lilla, ahogy apja hősies küzdelmet vívott a "rossz oldalon" elhelyezett volánnal és az időnként - szerinte - rossz oldalon szembe jövő autókkal.

Lantos Aladár hiába próbált koncentrálni a menetrendszerinti baloldalon való közlekedésre, a beidegződött reflexekkel csak nem tudott mit kezdeni. Most sem, amikor a "Horseleap" falucska határát jelző táblánál kis híján frontálisan ütköztek egy kamionnal.

- Apa, állj meg, légy szíves! - nyöszörgött a lány. - Hajnali három óra van, fáradtak vagyunk, és ha így folytatod, nem a Kerry-gyűrűn fogjuk tölteni ezt a két hetet, hanem a hullaházban!

- Viszont, ha így folytatom, Clonmacnoise-ban érhet minket a hajnal - kedélyeskedett a férfi. - Szebb fotótémát el sem tudnék kép...

- Autó!

Lantos Aladár ismét elrántotta a kormányt, és olyan lazán csevegett tovább, mintha mi sem történt volna.

- Hihetetlen lesz, majd meglátod: középkori sírok, tipikus kelta keresztek, a Shannon folyó egy szeletkéje, és mind e szépség mögött a rózsaszínen derengő ég...

Lilla magában dühöngött, és látványosan ásítozott. Ez nem lehet igaz! Az életükkel játszanak, az apja pedig másról sem tud beszélni, csak olyan fotókról, amelyeket sosem lesz lehetősége elkészíteni, ha így vezet tovább.

- Apa, add át a volánt Ricsinek, ő már tavaly vezetett Angliában egy párszor!

Lantos Aladár a visszapillantó tükör segítésével savanyú pillantást vetett a hátsó ülésen terpeszkedő, bóbiskoló fiúra.

- Talán keltsem fel a szőke hercegedet legszebb álmából? - kérdezte csípősen. - Eszemben sincs, Elel, ez a kölyök csak addig elviselhető, amíg alszik. - Richárd feje ebben a pillanatban a vállára bukott, és hangos horkolásba kezdett. - Tévedtem. Akkor sem.

- Apa, vigyázz!

- Mi? Jaaa... - A férfi immár vagy huszadszor csalinkázott át véletlenül a szembejövő sávba. - Még jó, hogy most nem jött szembe semmi…

- De jöhetett volna! - pirított rá Lilla. - Meg akarsz ölni minket is, mint a...?

- Mint micsoda? - pillantott rá az apja.

Lilla az ajkába harapott, és félrenézett.

- Semmi.

- Anyát akartál mondani... igaz? - kérdezte a férfi szinte suttogva.

- Én... sajnálom, apa. Tudom, hogy nem a te hibád volt az a baleset... de ha most ilyen hullafáradtan, töksötétben tovább vezetsz, akkor igenis a te hibád lesz, ha nekimegyünk valaminek!

- Jól van - sóhajtott a férfi. - A legközelebbi pihenőhelyen megállunk, és kivárjuk a hajnalt.

- Még akkor is, ha emiatt lemaradsz a clonmacnoise-i napfelkeltéről?

Lantos Aladár gyengéd mosolyt küldött a lánya felé.

- Még akkor is. Nem akarlak elveszíteni téged is.

- Engem nem fogsz. Ígérem - felelt a lány, és maga is meglepődött saját érzelgősségén. - Hé, láttad azt?

- Mit? Hogy ficsúrka épp a hátsó ülés huzatára nyáladzik? - vigyorgott az apja, ahogy lekormányozta a Dublinban bérelt Opelt az N6-os egyik pontján kialakított rövid pihenősávba.

- Dehogy! Azokat a fényes, csillámló kis valamiket!

- Nem valami macskaszem volt egy biciklin?

- Nem tudom - rázta a fejét Lilla. - De szerintem nem úgy nézett ki.

- Akkor nem lehetett más, mint a helybéli tündérek - kacsintott rá a férfi.

- Aha, peeeersze...