– Nagyon vigyori vagy ma, öreg barátom – jegyezte meg Morc, amikor a ceremónia után Dohnallal csatlakozott Temisztoklészhez.

– Öreg barátom? – vonta fel a szemöldökét a jegyző. – Bálna mondja heringnek, hogy nagytestű...

Morc kuncogva legyintett, majd elkomorodott az ábrázata.

– Biztos vagy benne, hogy maradni akarsz?

– Épp elég nehéz lesz a ma éjjeli akció – válaszolt Temisztoklész. – Semmi szükségetek arra, hogy még egy nehézkes vén sellővel is bajlódnotok kelljen. Csak hátráltatnálak titeket.

– Igazi hős vagy – vélte Morc.

– Te pedig igazi vezéregyéniség – válaszolt az idős jegyző.

– Sosem voltam vezér.

– Attól még megvannak benned a hozzá szükséges kvalitások. Tegnap éjjel meglepően ügyesen szervezkedtél. Kívánom neked, hogy sikerüljön a szöktetési kísérlet.

– Köszönöm. Megtiszteltetés volt veled dolgozni – szólt az öreg tündér ünnepélyesen, Temisztoklész pedig egy halvány mosollyal biccentett, és elandalgott..

– Ha rajtam múlik, nem hagyom őt itt – mormolta Morc Dohnalnak, ahogy a jegyző távolodó alakját figyelte.

– Kár lenne érte – bólintott a barátja. – Nagy elme az öreg. Nélküle semmire se mentünk volna. Jut eszembe, Spirót még riadóztatnunk kell.

– Úgy van. Amint elszabadul egy kis időre, letámadjuk.