– …Nekem Atlantisz kell, Azaész. A jogos örökségem. És te nekem fogod adni.

– Te azt csak hiszed.

– Ó, igen? – kérdezte kihívóan Árkádia, amint Mary megjelent az ajtóban a kis Ariellel. – Szerintem van tárgyalási alapom, Azaész, drágám. Ja, és hogy el ne felejtsem, ez még mindig nem minden!

– Mit akarsz még? – nyelt egyet a férfi, ahogy tekintete találkozott kislánya rémülettől tágra nyílt szemével.

– Csak egy apróságot – válaszolt a királynő, és két karját úgy keresztezte maga előtt, mintha egy csecsemőt ringatna. – A szó szoros értelmében, Azaész. Egy apróságot.