Az álmosságtól és a sikertelenségtől ingerülten emelt le a polcról egy jelentéktelennek látszó, a többinél is halványabb fénnyel hunyorgó kristályt, és lefújta a tetején megült vastag porréteget. Úgy látszik, Rose a könyvtárnak ebben az eldugott sarkában csak tessék-lássék takarított.

A könyv címe „Dianté naplója” volt.

Na tessék, már megint jól beválasztottam, ez valami ostoba lányos szenvelgés, sóhajtott magában a férfi, és már tette is volna vissza a kristályt a polcra, ha nem akad meg a szeme egy bekezdés bevezető mondatán. „Az én apám, Damianosz hajtotta rabszolgaságba a tündéreket”.