– Jövök én is – lépett előre Csenge, és legnagyobb meglepetésére nővére, Iringó is mellé állt.

– Én is, én is! – Egy narancsszín szárnyú fiatal tündérfi, aki eddig odakintről volt kénytelen figyelni az eseményeket, valósággal bezuhant a házba: alighogy belépett az ajtón, megbotlott a magas küszöbben, és elterült a padlón, ahonnan szélesen vigyorogva nézett fel a többiekre.

– Ez meg kicsoda? – kérdezte Aengus.

– Béla. A kisöcsém – vágott egy fintort Csenge.

– Aha – mérte végig az ifjút Aengus. – Most már legalább értem, hogy eddig miért nem mutattad be nekem.