Második Atlantisz

You are here:
Június 15., péntek
Írta: Administrator   
2012. június 22. péntek, 17:18

Erre a napra még itthon, indulás előtt összeszerveztünk egy találkozót Why_Doboz és Maate molyokkal. Why_Doboz egész nyáron Korfun dolgozik egy szállodában, Maate pedig ugyanazzal a repülővel ment Korfura és jött vissza, mint én. Találkoztunk tehát a zöld busz Korfu városi terminálján, és elmentünk Kalamiba, hogy együtt megnézzük a Durrell-házat – azaz “kihelyezett molytalit” tartsunk. A találkozó jó hangulatban telt, de a Durrell-ház némileg csalódást okozott, ez ugyanis (bár ezt tudtuk előre) nem a Családom és egyéb állatfajtákban emlegetett “hófehér villa”, hanem egy, Lawrence Durrell által bérelt ház – ha jól tudom, itt írta a Prospero's Cell c. könyvét. Ami viszont tényleg meglepett és csalódást okozott, az az, hogy én egy múzeumféleségre számítottam, helyette egy éttermet és egy “villa for rent”-et kaptam. Igaz, a ház körül hemzsegnek az állatfigurák, no meg pár fényképet is kihelyeztek a Durrell-családról, de ennyi.

 

Kalami a főútról

 

 

Az a fehér a tengerparton a Durrell-ház

 

Balról jobbra: AgiVega, Why_Doboz, Maate (Why_Doboz elhozta a Családom és egyéb állatfajtákat, csak hogy stílusosak legyünk)

 

Megint mi... és a háttérben balra Larry Durrel és jobbra Gerry Durrell (hát nem tök cuki a kis baglyával?)

 

Sajnos ismét időhöz voltunk kötve: mindössze szűk két óránk volt, hogy a Kouroula-Kalami buszmegállótól leereszkedjünk a tengerpartra, ami közelinek tűnt, de valójában piszok messze volt, megnézzük a Durrell-házat, és utána még fel is másszunk a megállóhoz, hogy elérjük a buszt Korfu városba. De mivel siettünk, nekem még az is belefért, hogy a főúton elkalandozzak egy kicsit, és csináljak néhány fotót Kouroula kikötőjéről, amelyet a sziget legszebbikének tartanak. Tényleg bájos, nem? :)

 

 

 

Délután még volt egy kis időnk csalinkázni Korfu város kikötőjében. Szeretem az óceánjárókat! Cool

 

 

Az utolsó napról már nem érdemes külön írnom: tengés-lengés, pancsizás (a medencében, ugyanis Paleokastritsánál jéghideg a tenger!), olvasgatás és a transzferbuszra várás töltötte ki. A transzferjáraton láttam egy Meandros nevű tavernát – gondolom, mondanom sem kell, ki jutott róla eszembe. Laughing

1200 fotóval tértem haza.