Második Atlantisz

You are here:
Június 10., vasárnap
Írta: Administrator   
2012. június 19. kedd, 13:28

Édesanyámmal felfedeztük a közeli öblöket és a kikötőt, ahol felhívták a figyelmünket a Sea Discovery nevű sárga tengeralattjáróra (nem vicc, félig tényleg az – mármint sárga, és félig tengeralattjáró), amely óránként indul egy kb. 50 perces útra a közeli partvidékre, és egy bizonyos öbölben lehajtják a közönséget a hajó aljába, hogy ismerkedjen kicsit a tenger mélyével. Ez nekem mint a vízi világ szerelmesének különösen nagy élménynek ígérkezett, ezért be is terveztük egy későbbi időpontra.

 

A kikötő

 

Délután taxival felvitettük magunkat a Bella Vista kilátóhoz – máshogy egyénileg ugyanis nem lehetett volna megoldani: a kilátó ahhoz túl magasan van, hogy felgyalogoljon az ember, busz pedig nem jár oda. Megtehettük volna, hogy befizetünk a Neckermann szervezte egynapos szigettúrára idegenvezetéssel, de az volt a benyomásunk, hogy ez afféle “végighajtjuk a jónépet a világon, és minden látványosságra adunk nekik húsz percet” jellegű utazás lesz, az ilyenekből pedig jó időre elegünk lett. A szigettúra keretében felvitték a közönséget a Bella Vistához is, de mivel mi erre nem fizettünk be, maradt a taxi. A taxisofőr egy kedélyes görög volt viszonylag jó angoltudással. Lakones hegyi faluban mutatott nekünk egy házat, mondván, hogy ennél a háznál kell húsz métert balra menni, majd végig jobbra tartva egy óra alatt leérünk majd Paleokastritsába. Kitett minket, mi meg fotóztunk ezerrel.


Kilátás a Bella Vistáról

 

A "Szív-öböl" (én legalábbis így hívtam), ebben volt a mi szállodánk is

 

 

Itt maga a Bella Vista étterem is látszik, balra

 

Lefelé azonban akadt egy kis gondunk. Na jó, nem is kicsi. Annál a háznál ugyanis, amelyiket a taxis említett, balra mentünk húsz métert, ott viszont nem kettő-, hanem háromfelé ágazott az út! Volt egy térképünk, amit a szállodai recepción kaptunk a Bella Vistától levezető szamárösvényekről, és az alapján úgy tűnt, a középsőt kell választanunk. El is indultunk rajta, és csak akkor kezdtünk gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor arra a szerpentinre értünk ki, amelyen a taxi felvitt minket. De ekkor már késő volt visszafordulni, így mentünk, mentünk lefelé a dögmelegben, tűző napon. Ha nem lett volna kalapunk, biztos napszúrást kaptunk volna. Egy óra ereszkedés után leértünk a Paleokastritsába vezető főútra. Innen még jó öt-hat kilométert kellett volna megtennünk a szállodánkig, ha ugyan nem többet. Nem bírtuk tovább. Betértünk egy tavernába, kértünk egy ásványvizet és egy taxit. Az utóbbival nem tudtak szolgálni, ellenben a tulaj, Christos, volt olyan kedves, és elvitt minket az autóján a szállodáig. Ami neki kocsin öt perc volt, az nekünk gyalog még három-négy óra lett volna. Szóval ha valaha is gyalog akartok lejönni a Bella Vistától, és két felirattal találkoztok, melyből mindkettő azt hirdeti: “Path to Paleokastritsa”, mindenképp a jobboldalit válasszátok! Mi nagyon-nagyon megszívtuk a másikkal.