Második Atlantisz

You are here:
Jelenetrészlet a 9. fejezetből
Írta: Administrator   
2012. január 07. szombat, 20:34

A beazonosíthatóság érdekében néhány sort megadtam a kiadott regényben szereplő szövegből is a kiszerkesztett rész elején és végén.


– Na hát, mi finomat főz, kedves Stavroula? – tudakolta udvariasan.
– A mai menü kalamaria. Remélem, nincs ellenedre a tintahal, kedvesem? – mosolygott a háziasszony.
– Deeeehogy – erőltetett egy mosolyt az arcára Lucien, a gyomra azonban azonnal felkavarodott. Mindig is utálta a tengeri herkentyűket. – Esetleg… segíthetek valamiben?
– Segítenél? Jaj, de figyelmes vagy. Tiszta apád! Ő is rendkívül udvarias fiatalember volt… és ugyanilyen jóképű – kacsintott rá az asszony.
Luciennek görcsbe rándult a gyomra. Játssz, muszáj játszanod!
– Ön hízeleg, asszonyom. De most már legalább értem, hogyan sikerült rabul ejtenie édesapám szívét. Bizonyára a remek főztjével és a kedvességével…
Stavroula elpirult, és elkacagta magát.
– Ugyan, akkoriban még főzni sem tudtam, és kedvesnek sem voltam éppen mondható… – A kezében megállt a tintahalat szeletelő kés, és a tekintete elrévedezett. – Vad voltam… kezelhetetlen… azt hiszem, ez fogta meg apádat. A szertelenségem. De hát… a maga módján ő is vad volt. Tüzes. Egy igazi francia. És ahogy elnézlek, te mindent örököltél tőle, amit csak lehet.
Az asszony pillantásának kereszttüzében Lucien érezte, hogy elvörösödik.
– Azért… nem mindent.
– Jaj, dehogyisnem! Ugyanaz a szempár, ugyanaz az orr... Sajnos az én Spiróm jóval kevesebbet örökölt az apjától, mint te. Egyedül csak a szemét. Igen, a szemetek ugyanolyan. De Spiro bizony a természetét illetően cseppet sem franciás. Eh, még csak nem is görögös! – Az asszony határozott mozdulatokkal kezdte ismét darabolni a tintahalat. – Ne érts félre, büszke vagyok én a fiam teljesítményére, hiszen Nobel-díjas tudós… Nem ő tehet róla, hogy olyan, amilyen. Én féltettem túlságosan gyerekkorában. Én neveltem rosszul.
Lucien nem tudta, mit feleljen.
– Én biztos vagyok benne, hogy Spiro igazán remek fickó. Hihetetlen találmányai vannak. Bárcsak egyszer láthatnám, hol és hogyan dolgozik a találmányain! Mert gondolom, nem csak abban a picike helyiségben, amit megmutatott… túl kicsi az egy ekkora lángelme számára!
Az asszony egy pillanatig tűnődve nézett rá.
– Talán lesz rá lehetőség, hogy megmutassam a nagyobbik műhelyét.
Ez az! – bokszolt képzeletben a levegőbe Lucien.
– Jaj, asszonyom, akkora öröm lenne ez nekem! Spiro a példaképem!
Jó ég, mekkora egy talpnyaló vagyok… De ha ezzel bejutok az igazi laborba, már megérte.