– Azaész! Azaész!

Az ifjú király csak akkor tért magához kábulatából, amikor a nővére erőteljesen megrázta.

Hát persze. Cselekednie kéne… de hol kezdje?

Ismét csak egyetlen pillanat állt rendelkezésére, hogy felmérje a helyzetet. A pajzs már megszűnt, a tengeralattjáróban lévő emberek pedig nyilván a kameráikhoz kaptak és bőszen filmezik Atlantiszt. Ha azonban az adás a felszínre jut és onnan szétterjed, akkor a titoknak örökre befellegzett. Atlantisznak persze így is vége lehet, hiszen ki tudja, ki vagy mi okozta a robbanásokat a déli városrészben, és ki tudja, nem terjednek-e tovább? Látott ő már olyan filmet, amiben egyetlen robbanás elpusztított egy egész űrállomást… Igaz, az mese volt, de Azaész annyira képtelennek érezte a pillanatnyi helyzetet, hogy ehhez képest a legvadabb fantasytörténet sem tűnt hihetetlennek.

– Spiro, ha a tengeralattjáróban most felvételeket készítenek a városról, fel tudják sugározni a felszíni hajókra?

– Nem, szerencsére nem – válaszolt a görög férfi. – Az emberi technika idáig még nem jutott. Ehhez minimum a felszín közelébe kellene emelkedniük, és…

– Jól van – szakította félbe Azaész –, akkor ezzel ráérünk foglalkozni. Mondd csak, tud a Meandra olyasmit, hogy… teszem azt, megbénítja az ellenséges tengeralattjáró hajtóművét?

Spiro egy pillanatig értetlenül pislogott, aztán hevesen megrázta a fejét.

– A Meandra sok mindenre képes, de azért nem birodalmi csillagromboló, világos? Ellenben ha nem találunk más megoldást… – vett egy nagy levegőt –, akkor… a Meandra esetleg… kilőheti a másikat. – Spirónak nemcsak akadozott, de remegett is a hangja. – Ehhez viszont vissza kellene úsznom és átvennem az irányítást a hajó felett, mert Stavros egyrészt nem is tudja átállítani az ágyút, másrészt… nem engedem, hogy a hatéves fiamból gyilkos legyen.

Azaész megragadta Spiro vállát.

– Én sem várom el, hogy azzá váljon a fiad, vagy te azzá válj.

– Egyszer már azzá váltam, Azaész – sütötte le a szemét Spiro. – Biztosan elmesélték neked, hogyan halt meg Aengus apja…

– Conor vezetett félre, nem tehettél róla.

– Azaész, a fiam még mindig haldoklik! – vágott közbe Kleithó. – Csinálj már valamit!

A király bólintott.

– Spiro, hívd fel a fiadat és utasítsd, hogy vigye a felszínre a Meandrát. Aengus és Richárd tervében nem lesz változás, a gyerekeket és Elelt viszont nem engedhetjük a tengeralattjáró közelébe. Még veszélyes gondolataik támadnak. – És nem is biztos, hogy a gyerekeknek – tette hozzá gondolatban. Szeretett felesége is hajlamos volt a hősködésre. –Telefonálj Stavrosnak, utána pedig siess a robbantások helyszínére, hátha tehetsz valamit. Én is követlek, amint segítettem az unokaöcsémen. Dohnal, kérlek, tarts velem! Szükségem lesz az útmutatásodra.