Már-már kínossá vált a csend, amikor Spiro zsebében megcsördült a kristálytelefon.

– Igen? – szólt bele a készülékbe. – Szia, Kalliopé, hogyhogy engem hívsz? Á, szóval Elelt keresed, de ő nem vette fel az övét?

– Az enyém a hintaágyon maradt – jegyezte meg Lilla. – Ottfelejtettem… a robbanáskor.

– Vagy úgy – köszörülte meg Spiro a torkát. – Kalliopé, adlak Elelnek.

– Szia, Kalliopé, mi történt? – vette át a készüléket Lilla, igyekezvén csevegő hangnemet megütni sógornőjével.

– Jaj, Elel, szörnyűség, azonnal haza kell jönnötök Azaésszel! – csendült fel a vonal másik végén a sellőhercegnő hangja. – Apa ma reggel rosszul lett! Úgy értem, igazán rosszul! Szerintem haldoklik!

Lilla kis híján kiejtette a kezéből a telefont.

– Kal… Kalliopé… sajnálom, de Azaész és én nem tudunk most hazamenni.

– Mi az, hogy nem?! – jajveszékelt a másik nő. – Apának szüksége van a fiára! Atlantisznak szüksége van a trónörökösre! Lehet, hogy egy-két óra múlva már ő lesz a király!

– Kalliopé – vett egy mély levegőt Lilla –, nem akarlak még jobban felzaklatni, de Azaészt… szóval… elrabolták. Épp őt próbáljuk megkeresni.

– Elrabolták? – kapott levegő után a hercegnő. – Szentséges Poszeidón, hát ki tenne ilyet?!

– Ha én azt tudnám! Mindenesetre el ne áruld apádnak, hogy mi történt Azaésszel, mert csak még rosszabbul lesz! Próbáld meg tartani benne a lelket, érted? Igyekszünk megkeresni Azaészt, és amint tudunk, rohanunk Atlantiszba! Ígérem.

– Jaj, Elel, találd meg Azit! Nem veszíthetem el egyszerre az apámat és az öcsémet is! – zokogott a vonal túlsó végén Kalliopé.

– Mindent megteszünk, nyugodj meg! – válaszolt Lilla a tőle telhető legkiegyensúlyozottabb hangon, miközben legszívesebben ő is elsírta volna magát. Hányingere volt az idegességtől, de sógornője érdekében megpróbált bátornak mutatkozni. – Spiro és Aengus segít nekem megkeresni Azaészt. Tudod, hogy együtt verhetetlenek vagyunk!

Kalliopé valami csuklással vegyes kuncogásfélét hallatott, majd szipogott egyet.

– Vigyázzatok magatokra, Elel! Hozzátok vissza az öcsémet!

– Úgy lesz. Viszlát, Kalliopé.

Lillának remegett a keze, ahogy letette a telefont, és könnyek futották el a szemét.

– Eumélosz haldoklik – suttogta a többieknek. – Talán már csak órái vannak hátra. Hát mindenhol csak halállal találkozunk?