– Király vagy. A néped javát kell nézned, nem a sajátodat. – Rövid hatásszünetet tartott, majd kimondta, amitől Atlasz rettegett: – Végezned kell Árkádiával. Csak így maradhat fenn Atlantisz.

A király megszédült, és lerogyott a trónra, kezébe rejtve az arcát. Tudta, hogy ezt fogják követelni a haza bölcsei, mégsem volt képes elfogadni, megtenni pedig még kevésbé. Árkádia volt az elsőszülöttje, az ő kis szemefénye… Jobban szerette, mint bárkit a világon.

Vasakarattal tartotta vissza könnyeit – nem adja meg azt az elégtételt ennek a kőszívű embernek, hogy gyengének lássa. Felnézett, és így szólt:

– Nem. Nem ölöm meg a lányomat.

– Akkor Atlantisz elpusztul – nézett rá sötéten Hektor.

Mivel már csak bő egy hónap van hátra a Bermudák királynője megjelenéséig, úgy gondoltam, ideje néhány kis teaserrel borzolnom a kedélyeket. Íme, az első. :)

A tündérherceg hirtelen egy kés villanását látta a barlangban pislákoló gyér, mágikus fényben, majd a kés éle a torkának feszült, és valami leírhatatlan gyengeség vett erőt rajta.

A kés aranyból volt.

Aengusnek csak egyetlen megjegyzés jutott az eszébe:

– A francba.

 Ebben a könyvben...

... két olyan szereplő házasodik össze, akikről ezt jelen ismereteitek szerint nem feltételeznétek...

... az egyik szereplő gyászbeszédet mond a saját temetésén...

... és egy olyan szereplő ölt sellőuszonyt, aki eddig sosem tette, s akiből valószínűleg nem néznétek ki, hogy valaha is megteszi.

Hogy kik ők? Nemsokára megtudjátok, avagy COMING SOON...